Ennyi nem elég! - Vlagyimir Szpektr

Az Ennyi nem elég! egy fiatal orosz yuppie naplója, aki egy saját reklámcéget vezet Moszkvában. Az élete olyan, amilyen: hivatalos tárgyalások, aggódó szülők, hétvégék a feleséggel, másnapos ébredések különféle szeretőknél, kokain az egyetlen szerelemmel, egzotikus és kevésbé egzotikus külföldi utazások, és így tovább - a tipikus körülmények tipikus hőse. Természetesen rendszeresen végigjárja a divatos moszkvai éjszakai klubokat, ruházata kizárólag Dolce&Gabbana, Gucci és Prada, és közben különféle kábítószerekkel stimulálja magát. Mindezek alapján arra számíthatnánk, hogy Moszkva éjszakai életébe, a beau monde-ba kapunk bepillantást. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Marduk, "korunk hőse" felesleges embernek érzi magát. A feleségét gyűlöli, a családja idegen számára, szeretője Burzum közel áll ugyan hozzá, de a végső döntést, hogy elhagyja családját a lányért, nem képes meghozni. Így aztán, kívülről szemlélve egy egoista lesz belőle, aki kizárólag önmagáért él a kilencvenes évek végének Moszkvájában.Vlagyimir Szpektr (igazi vezetékneve Modebadze) 1970-ben született Moszkvában. Az egyetem befejezése után a reklámszakmában dolgozott, majd kortárs orosz művészek alkotásait értékesítette külföldön. Néhány évig élt Franciaországban. "December 19., hétfő 07.45 A kegyetlen csörgés rákényszerít, hogy kinyissam álmos szemeimet. Lassanként visszatér az öntudatom. Nagy nehezen, homályosan kezd körvonalazódni, mi történt az utóbbi néhány napban. Azt hiszem pénteken ünnepeltük a születésnapomat az üzletfelekkel. Az "üzletfél" szót itt szeretném idézőjelbe tenni. Ványa Fedoszov például eszméletvesztésig leitta magát. Amúgy is vörös képe most forradalmi bíborszínt öltött. Misa, épp ellenkezőleg, józan volt és udvarias, hosszú disputát folytatott Arkatovval a reklámról, amivel ez utóbbit az idegbaj határára sodorta. Bebegyev Szinyakkal szintén rendesen beszívott, majdnem össze is vesztek, de a mindig észnél lévő Besnyakov kibékítette őket. Eljött az ünnepségre Anatolij Anatoljevics Csabanov is, örökös szürke öltönyében és vasalatlan ingében. Mondott egy magasröptű beszédet, amiben méltatta a főváros délnyugati körzetének gazdasági fejlődésében játszott szerepemet, üzleti tehetségemet, és még sok mindent összehordott. Azt hiszem, tetszett. Aztán elfogyott a koksz. Ennél nagyobb katasztrófát nehéz lett volna elképzelni. Ülni egy grúz kocsmában, részeg dumát hallgatni és jópofáskodni a sok balekkal. A vodka nem segített, így lázas sietséggel felhívtam a dílert, és megint kidobtam az ablakon három zöldhasút. Szombaton... azt hiszem, klubok voltak, tánc, tequila-boom és egy ügyesen szopó nimfácska, név szerint Dása. A következő napra már egészen homályosan emlékszem, de Dása és az ő érzékeny, puha ajkai akkor már nem voltak. Késő délután tértem magamhoz, hirtelen összerándultam és felébredtem. Ennyi!"