A korsó és a kő - Vihar Béla

Pontosan 110 éve született és 40 éve ment el a József Attila-díjas költő, Vihar Béla, aki az igazságosság szolgálatában alkotott élete végéig. A vészkorszak áldozatainak hangot adó Sárga könyv dokumentumgyűjteményt ő állította össze 1945-ben, majd a zsidó kultúra fennmaradásáért folyamatosan munkálkodott. A jiddis költészet néhány remekművének kötetbe gyűjtését s magyarra fordítását többek között neki is köszönhetjük. 1956-ban írta Az isten halála című elbeszélő költeményét, amelyben megszólítja a megszólíthatatlant. A haláltáborokban rekedt néma szenvedések hangos kinyilatkoztatása ez a vers, a magyar irodalom egyik legmegrázóbb műve. "Ez a vers megrendít, megráz, beléd-idegződik, ahogy csak nagy mesterek írásától kapod ezt" - írja róla Tersánszky Józsi Jenő. A versével egyenrangú méltatásban volt része magának A szerelem születése (1958) című kötetnek, ezt követően sorra jelentek meg versgyűjteményei. Vihar Béla ünnepelt alkotója lett a magyar irodalmi szcénának, s később országszerte minden fülben ismerősen csengett az Egy katona megy a hóban című poémája Sinkovits Imre előadásában. Az először tizenhat évesen publikáló költőnek összesen tizennégy verseskönyve jelent meg, több folyóirat munkatársa volt, s mesejátékokat írt, miközben a pedagógusi pályáról sem tért le. Nem kizárólag intézményi értelemben tartotta fontosnak a tudás közvetítését, hanem esszéket, szociográfiákat is írt élete során. Előkerült egy régi iskolai munkafüzet, amely mostantól Vihar Béla emlékezetének egyik legbecsesebb darabját képezi. Ennek a füzetnek a meg nem jelent verseit, prózai írásait tartja a kezében az olvasó: Vihar Béla kései költészetének remekműveit. Az eddig ismeretlen és kiadatlan írások a nyugalom, az önbizonyosság, az igazságosság keresésének és a múlt fájdalmas szólongatásainak hangján szólítják meg olvasóit. A korsó és a kő a vegytiszta költészet és számadás látlelete. Az 1977-ben, halála előtt egy évvel íródott versei és gondolatai az életművében is fellelhető legfontosabb gondolatköreit és műformáit elevenítik fel - a Vihar-féle nyugalom itt azonban egy érettebb szakaszhoz érkezik. Vihar Béla utolsó vallomásait tartalmazza ez a könyv, az intimitás, az elmélyülés és a tisztánlátás jegyében.