Trianonról a 100. évfordulón - Lőkkös János

Trianonban a magyar népet, a magyar nemzetet fájdalmas és rettenetes - soha el nem felejthető - igazságtalanság érte. Ezt bizonyítja, hogy három emberöltővel Trianon után, a 21. század elején - sok százezer, millió magyar elűzése, kivándorlása, kitelepítése, széttelepítése, elhurcolása, meggyilkolása, továbbá asszimilációja, reszlovakizációja stb. ellenére - van magyar kérdés a Kárpát-medencében. Köszönhető ez a kisebbségi sorsban élő nemzedékek kitartásának, szülőföld és anyanyelv szeretetének. Trianonról nekünk az igazságot ki kell mondani még akkor is, ha külföldön és sajnos itthon is, ez sokaknak nem tetszik. Trianon igazságtalanságait történelmi hazugságokkal elfedni nem lehet. Védekező, elhallgató álláspont helyett a tényeket, az igazságot kimondó politikát kell folytatni. Trianonról beszélni, a történelmi tényeket ismertetni nem revizionizmus, nem nacionalizmus! Az 1945 és 1990 közötti évtizedekben nemzedékek nőttek fel, akiknek a történelmi Magyarországról, Trianonról homályos ismeretei vannak, egyszerűen azért, mert az iskolákban nem tanították, nem beszéltek róla. Trianon tabutéma volt, többek között azért is, hogy szomszédaink nehogy megsértődjenek. Beszélni, írni kell arról is, hogy szomszédainknál száz évvel Trianon után miért van trianoni sokk, trianoni trauma, félelem, miért érzékenyek a magyar szóra, a piros-fehér-zöld színre, a koronás címerre, történelmi, tudományos és kulturális nagyjaink szobraira, emléktábláira, a magyar iskolákra, egyetem(ek)re, a magyar feliratokra, helységtáblákra stb.? Miért vádolják irredentizmussal azt, aki Trianonról beszél, ír, filmet készít? Cél ugyanakkor elősegíteni a tisztánlátást, helyesebben a tisztábban látást Trianon kérdésében. Álmokat, illúziókat kell szembesíteni - sajnos - a valósággal, a realitásokkal, a történelmi Magyarországon végrehajtott utolsó (1910. évi) népszámlálás részletes területi, anyanyelvi, vallási, nyelvismereti stb. adataival. 2. Magyar szempontból a trianoni békeszerződés csak címében szerződés, az békediktátum! Egyetértve azzal a történészi megállapítással, hogy a trianoni békeszerződés a nagyhatalmak (franciák, angolok, amerikaiak, olaszok) és a későbbiekben kisantantnak nevezett cseh-szlovákok, románok és délszlávok közötti alku, megállapodás volt, amelyből még az osztrákok is hasznot húztak. A nagyhatalmak mindegyike és a leendő kisantant államok is határjavaslatokkal érkeztek a párizsi békekonferenciára. Ezek közül magyar szempontból a "legkedvezőbb" az amerikai delegáció határjavaslata volt. Számszerűsítve az amerikai javaslatot - elfogadás esetén - a megmaradt Magyarország területe körülbelül 123 000 km2 lett volna! A kisantant államok által benyújtott területi igények - és a több mint ötezer négyzetkilométeres osztrák követelés - elfogadása esetén, a megmaradt Magyarország területe számítások szerint 72 000 km2 lett volna! Az alku végeredményeként a megmaradt Magyarország területe 93 072 km2 lett! A történelmi Magyarország területe 325 411 km2 volt, ebből Magyarország (Fiuméval) 282 870 km2, Horvát-Szlavónország 42 541 km2. Véleményem szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a nagyantant színmagyar és magyar többségű területek átadását katonailag is kikényszerítette volna, ha azt a béketárgyalások megkezdése előtt cseh, román és szerb csapatok nem szállják meg! Ez a történelmi igazság száz év után is, akár beszélünk róla, akár nem. 3. Miért kell beszélni, írni Trianonról? Azért mert Trianon után három emberöltővel mindkét oldalnak - a magyar nemzetnek és a szlovák, az ukrán, a román, a szerb, a horvát, a szlovén, osztrák nemzet tagjainak - sok mindent el kell fogadni. Nekünk, magyaroknak el kell fogadni, hogy: - Trianon területi mértékében rendkívüli gazságtalan lett, 100 év óta ez a politikai határ; - a mai angol, francia stb. közvélemény, az értelmiség a történelem elmúlt, lezárt részének tekinti Trianont. Lőkkös János Nemesládony - a Répce folyóhoz és a mai Bükfürdőhöz közeli - községben született. Iskolai tanulmányait Sopronban végezte. A soproni Fáy András Kereskedelmi Középiskolában érettségizett. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakán diplomázott. 1954-től 1990-ig az Országos Tervhivatal, a rendszerváltozás után a Pénzügyminisztérium vezető beosztású dolgozója. A Közgazdaságtudományi Egyetemen "Az építőipar munkaügyi problémái" című doktori disszertációját védte meg. A közgazdaságtudományok kandidátusa címet 1972-ben "A bér és kereseti arányok kérdései, vizsgálatának és tervezésének módszerei" című értekezés megvédésével szerezte meg. A közgazdaság mellett a történelem (nemzetiségi kérdés, Trianon) is eredendően érdeklődési körébe tartozott, illetve tartozik. A mai napig őriz egy akkoriban indexre tett könyvet, Fodor Ferenc: A szülőföld és honismeret címűt. A mű megrázóan írja le trianoni szétszakítottságunkat. Nagy hatással volt rá Illyés Gyula cikke Népünk, nyelvünk megmaradásáról, a kisebbségben lévő magyarok sanyarú helyzetéről, az elharapódzott nemzeti ingerültségről stb. 2000. évben "Trianon számokban" Az 1910. évi magyar népszámlálás anyanyelvi adatainak elemzése a történelmi Magyarországon című, könyve jelent meg.