Terapion életei - Halmai Tamás

A szerző bemutatkozó kötete, a verseket és prózákat tartalmazó Amsterdam blue (2005) hangpróbák, stílusjátékok sorozata volt. Benne a barokkhoz és a szecesszióhoz visszanyúló posztmodern szkepszis még csak mint toposszal számolt a szakrális művészet- és művelődéstörténet képeivel, képzeteivel, dilemmáival. A voltaképpeni debütáló verseskönyv, a Kalligráfia (2010) szövegeit már határozott – s egyre mélyülő – teológiai igyekezet formálta: az egyes ciklusok a barbár, pogány, babonás hitvilágok emlékezetétől vezetik az olvasót a keresztényi eszmekör világosságáig. A Szilencium (2012) versei immár kifejezetten a katolicitás szellemiségéhez próbáltak esztétikai formát, érvényes versnyelvtant keresni – óvatos kitekintéssel a távol-keleti érzékenységre, gondolatiságra. Mindezek után nem lehet meglepő a legutóbbi versanyag ambíciója: a Rezervátum (2015) a tételes vallási elképzelések s dogmatikus hittételek világából kivezető utakat fürkészi; azaz egy nem csupán ember- vagy természet-, de – ad absurdum – vallásfölötti spiritualitás igényét testesíti meg. Tematikus irányaiban a mesék és a misztika belátásaival; lelki-szellemi fókuszában a derű, a bizalom, a szeretet praktikus eszményével; alaktani rendszerében a kísérletező klasszicitás műveleteivel. Angyalidéző tárgyias-metafizikus líra – gyógyító tervekkel? Igen. Ahogy a folytatásának szánt anyag is… Halmai Tamás költői figyelme nem először fordul a Kelet világa, világossága felé. Koansorozatai mellett japán versciklus s indiai hommage-ok is kikerültek már műhelyéből. A Terapion életei munkacímű anyag a jézusi tanításokhoz, az evangélium misztériumához kíván visszatérni – de más műveltségi körök s hitrendszerek ajánlatait is komolyan fontolóra veszi. Úton a szellemi hagyományok miszteriális derűjéhez a legmélyebb ontológiai kérdések érdeklik – melyek minden korban és kultúrában megérintették a kereső ember szívét. E mélységeket azonban játékosan könnyed versnyelv szólongatja itt. Terapion, a szerző lírai alakmása – Takáts Gyula Csu Fujához hasonlóan – a csodát keresi a hétköznapokban. A szerző perdöntő célja, hogy ezt a csodát az olvasóval közösen lelje föl. Ezt dokumentálja A szardíniai mágus című verssorozat – mely hol karmikus utazásra hív, hol olvasmányélmények felett örvendezik; egyszer a teakultúra szépségein mereng, másszor az elesettek iránt tanúsít szociális részvétet. A kötet második, Jüe-cso köldöke című ciklusa – melyet immár Terapion jegyez – egy kínai költőnő alakját s művészetét foglalja poétikai keretbe, bókoló örömmel. Jüe-cso a 7. (más források szerint 21.) századi Kína népszerű művésze volt. Fák és füvek ünnepelték, madarak hódoltak tehetsége előtt. A császár félt tőle; de aki boldogtalan, fél mindenkitől. Jüe-cso versei őt is szerették. – E versek egyszersmind a keleti művelődés világát is az olvasó szívéig invitálják; kínai motívumok, témák, rekvizitumok révén. Angyaljárta könyvnek ígérkezik a Halmai Tamásé – hiszen „[a]z angelizmus elengedhetetlen” (Terapion és az angyalok).