Nem hallgathatok! - Az Egyház válságáról, az eretnekségről, a hitehagyásról és a mulasztás által elkövetett bűnökről - Jan Pawel Lenga

JAN PAWEŁ LENGA római katolikus püspök, a Karagandai Főegyházmegye korábbi érseke, Kazahsztán és egész Közép-Ázsia apostoli adminisztrátora, valamint Arba címzetes püspöke volt 2011-ig, oldalán Athanasius Schneider segédpüspökkel. Az egyházi tradíció hű őrizője, aki amellett állt ki, hogy az Egyháznak nem kell úgy beszélnie, mint a világnak, és nem kell idomulnia ahhoz. Hosszú leírás: JAN PAWEŁ LENGA római katolikus püspök, a Karagandai Főegyházmegye korábbi érseke 1950-ben született az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területén. Éjjel, titokban szentelték pappá. A Szovjetunió összeomlása után II. János Pál pápa kinevezte Kazahsztán és egész Közép-Ázsia apostoli adminisztrátorává, valamint Arba címzetes püspökévé, 1999-ben pedig megyés főpásztori kinevezést kapott Karagandába. A kazahsztáni egyház átszervezése során, 2003-ban a pápa ad personam érseki rangot adományozott neki. 2006-ban XVI. Benedek pápa Athanasius Schneider ORC-t nevezte ki Lenga segédpüspökévé. 2011. február 5-én nyugdíjazta az akkor még csak 60 éves Jan Paweł Lenga érseket, aki elhagyta Kazahsztánt, és Lengyelországban a Szentszék által a kérése alapján megjelölt helyen, a Mária Kongregáció Licheń Stary bazilikához tartozó kolostorában telepedett le. Amellett állt ki, hogy az Egyháznak nem kell úgy beszélnie, mint a világnak, hanem nevén kell neveznie a dolgokat, ennek is köszönhetően 2020. januárjában a Lengyel Püspöki Konferencia elhatárolódott tőle, és sajnálatát fejezte ki a főpap médiában való megjelenése miatt, amely "félrevezeti a híveket". Idézetek a könyvből "Az egyházi fegyelem, a hagyományokhoz való hűség, a hívek nevelése a szentek és mártírok példáján keresztül a feledés homályába merült. Úgy tűnik, Egyházunk elöljárói elfelejtették kötelességüket: Úgy tanítani, mint Krisztus. Ők maguk is elvesztették az igaz hitet, a Szentség tiszteletét, és inkább próbálják emberi tévedéseik, nem pedig Isten akarata szerint kitalálni az Egyházat. Sajnos, ennek hatásait látjuk ma, emiatt van zűrzavar. Minden arrafelé tart, hogy Krisztus híveit üldözni fogják, és azok, akik e világ szellemét követték, azt fogják hinni, hogy Istent imádják azzal, ha üldözik a valódi híveket, Krisztus igaz követőit. Közeledünk a pusztulás utálatosságához, ahol a szentmisét is megváltoztathatják, és egy Krisztus nélküli szinkretista álegyház veszi át a jelenlegi helyét. Mindez a protestantizmushoz való közeledés, illetve a nem Krisztus elvei szerint történő élet következménye. Így járunk, ha nem követjük az Egyház hagyományát és tanításának folytonosságát, hanem inkább a világ szellemét." "Nézzük meg, hogyan viselkedik ma a világ. Vattába kezdik csomagolni a nyilvánvaló dolgokat. Olyan általánosságokban beszélnek, mint ahogyan az ördög tette. Azokat, akik az igazságot kimondják, sötét középkorinak nevezik. Azt mondják, ez egy másik világ, egy másik civilizáció. Milyen civilizáció ez? Civilizációnk elérte az alkonyát. Gazdaságilag növekedett ugyan, és sok mindent feltalált, de az ember velejéig romlott. Ez a világ egy két lábon járó hulla. Szépnek tűnik, de csak mumifikálódott, mint egy múmia, semmi több." "Amikor Krisztus kiküldi az apostolait, nem azt mondja nekik, hogy menjetek és agitáljatok, gyűjtsetek embereket, hogy a tömegek kövessenek benneteket. Hiszen Krisztusnak csak tizenkét apostola volt, egyszerű emberek, többnyire halászok voltak. Azt kérte tőlük, hogy menjenek és prédikáljanak. Ha ők, az apostolok az igaz tanítást hirdetik, akkor mi, egyszerű emberek, akik ezt a tanítást kapjuk, képesek vagyunk megérteni azt. Az Úristen megadja malasztját, hogy a mag, amelyet elvetettünk a lélek talajába, valóban teremjen. Ám ha az apostol hamis magot - konkolyt - vet, akkor én, a szintén bűnös hajlamú, bűnös ember, ezt a konkolyt befogadom a talajomba, és ott a pelyva növekszik. Mégis hogyan teremhet a konkoly jó magot? Sehogy. Mivel a mai Egyház, a püspökök, papok, a pápa, a bíborosok és sokan mások közül, akiknek Krisztus és az Ő evangéliumának élharcosai kellene lenniük, elvesztették ezt a szellemet, az emberek nem tudják, hová menjenek, és mit tegyenek. Nem figyelnek oda rájuk, mert a beszédüknek nincs ereje. "Látjuk az Egyház válságát, jelen van, exponenciálisan növekszik. Nyilvánvaló, és mindenki érzi, mi történik. Többé-kevésbé hasonló volt a helyzet Krisztus eljövetele előtt is, a Szentírás szerint nyugtalanok voltak a nemzetek. Majd eljött Krisztus, a hatalom, akit a nemzetek vártak, és ma már tudjuk, hogy Krisztus nemcsak eljött, de meghalt előbb a zsidó majd minden nemzetért a világon. Nem azért jött, hogy egyetlen nemzetet megmentsen, hanem mindenkiért. Krisztus feltámadt, és őt hirdették az egész világon. Ha ez a tanítás kiüresedik, akkor az lesz, amit ma látunk." "Az Egyháznak nem lesz többé semmi problémája, ha a papok olyanok lesznek, mint az apostolok. Emlékezzünk vissza, hogy a zsidók és a görögök arra biztatták az apostolokat, hogy a szegényekről gondoskodjanak, ruhát osszanak. Erre ők azt válaszolták, hogy nem erre hivatottak, azért jöttek, hogy Isten igéjét hirdessék és imádkozzanak. El is határozták, hogy imádkozni fognak, és hirdetik Isten igéjét. Ruhák, gatyák - sajnálom, hogy így mondom, ilyen köznyelvi kifejezésekkel -, de sajnos, ma az Egyház csak erről szól: ruhák, nadrágok, bevándorlók, gondoskodás a szegényekről, minden, csak éppen nem az evangélium parancsairól alkalmas és alkalmatlan időben, és nem az imádságról. Sajnos ez a hal a fejétől, az Apostoli Szentszéktől bűzlik."