Jelet hagyni Vizuális alkotások... - Újvári Edit

„A tanulmánykötetem címének forrásául és a bevezető mottójául választott szemiotikai vonatkozású ars poeticát Kondor Béla fogalmazta meg az Angyal, ördög, költő című prózaversében. Eszerint az emberi élet törekvéseit, eszméit „jelrendszerben” megalkotó művészek munkájának értelme: „jelet hagyni” – amely jelek üzenethordozók, nemcsak a jelhasználó közösség, hanem azok számára is, akik értelmezni szeretnék a jeleket, jelformációkat.” „…az ikonográfiai leírások, a minél pontosabb szemantikai meghatározások kiindulópontul szolgálnak, amelyre az átfogóbb elemzések épülnek. A szemiotika mint általnos jeltudomány a jelalkalmazási formákat vizsgálja, beleértve ennek kreatív folyamatát, a jelalkotást is, amelyet valamennyi, általam bemutatott alkotás és rítus tökéletesen példáz. Szemiotikai tekintetben a műalkotások a legösszetettebb és legbonyolultabb jelalakzatok, az emberi jelalkotás legkiemelkedőbb eredményei…” (Újvári Edit) „Ez a könyv mindmáig a leginkább sokoldalú vallási-ikonográfiai példatár Magyarországon, amelyben az elemzés ugyanannyira érdekes, mint az egzotikusnak tűnő témák. Az egyes fejezetek teljesen önállóak, a szerző érvelése ezekben egyenként is kerek egészet alkot. […] Az egyes fejezetek végén nincs szájbarágó összefoglalás. Viszont a kötet összeállítása után írott, majd egy ívnyi, komoly tanulmánynak is beillő „Bevezető” nemcsak az egyes dolgozatok és gyűjteményük létrejöttéről tájékoztat, hanem bemutatja a szerző álláspontját mind az ikonográfia, mind a szemiotika tekintetében.” „Újvári példáinak zöme a vallásos művészethez tartozik, amelynek keretében az egyes képek ideológiai hátterét mutatja be. Ehhez hasonló ikonográfiai interpretáció ugyan volt már magyar földön, de nem ilyen módon és elméleti szinten. E téren is úttörő jelentőségű ez a könyv. Külön fontossága van annak is, hogy szemiotikai keretben készültek és hangzottak el ezek a tanulmányok. A magyar szemiotika új területet „hódított meg” ezáltal a maga számára. Ráadásul elméleti szintű ez a szemiotika, és az eddig főként teoretikusan posztulált „jelaktus” konkrét megnyilvánulási lehetőségeire utal. Ebben is úttörő jelentőségű e tanulmánygyűjtemény, mivel igen sokféle anyagon és módon bizonyított.” (Voigt Vilmos)