Leírás
Metonimikus szerkezetűnek mondja az irodalom azt a prózát, ahol egy kötet - novellisztikus - darabjait a hely, az idő és a szerepelők egy részének azonossága köti össze, a történet kerekségének képzetét is sugallva ezzel. Mikszáth Kálmán két remeke, a Tót atyafiak és A jó palócok a klasszikusa ennek, s nagy hagyománya van e formának azóta is. Novák Miklós az olvasót "behúzó", foglyul ejtő könyvének tizenhat darabja ezt követi híven. A labdarúgás a téma, egy fiktív élvonalbeli csapat - a Kanárik -, s annak tág holdudvara, az idő a napjainkba ér, ám az évekre (évtizedekre) nyúló előzményeikről is szó esik. Sodróan lendületes történeket ezek, az idős játékos, a feltörekvő ifjú, a menedzser, a szurkoló, a külhoni edző, az újságíró, az egykori klasszis és mások belső monológjai, fegyelmezett rendben. Látszólag különálló históriák, ám a szereplők vissza-visszatérnek, a szituációk egymásra épülnek, egymást értelmezik, egy valószínűsíthető történet-egész - a szöveg regényszerűségének - illúzióját is megteremtve közben. Nagy-nagy már-már groteszk öntudattal bíró, magabiztosnak mutatkozó, ugyanakkor törékeny, csalfa determináltságban élő, a maguk sorságra, helyzetére reflektálni alig-alig képes lelkek - nemegyszer nyelvileg is roncsolt - csapongásait olvashatjuk, akik ugyanazon léthelyzet foglyai, öntudatlanul is akár. Fikció ez a szépirodalom törvényei szerint, ám labdarúgásunk esendőségének látlelete mégis, s hiszem, aki itt-ott ismerős alakokra, helyzetekre vél rábukkanni, az sem téved nagyot. N. Pál József irodalomtörténész
| Kiadó | Sophia Nostra Kiadó |
| Oldalak | 206 |
| Borító | puhatáblás |
| Nyelv | Magyar |
