felbukkanási tartomány - Fátyol Zoltán

Fátyol Zoltán a váratlan egymáshoz és egymás mellé rendelések alkotója: korábbi köteteihez hasonlóan a Felbukkanási tartomány című újabb könyvében metódusnak, egyszersmind ihletforrásnak tekinthető ez. A kötet evokatív, képes beszédű, kifejezőeszközökben gazdag szövegei és a szerző – illusztrációiként használt – asszamblázsai egymás jelentését erősítve körvonalazzák egy spirituális művész gondolatait, aki még őrzi az aranykor vágyát, az őshagyomány a metafizikai tradíció értékeit, miközben – mindannyiunk létélményével együtt – kénytelen szembesülni a „fertőző mocsokkal”, az elszennyeződéssel, a rozsdával, a pusztulással. E kötet finom és keserű iróniával egyaránt telített szövege arról az állapotról hoz hírt, amelyben „elveszett / tudás elmerült / tárgyak összeomlott / körvonala” rajzolódik ki a tekintet előtt. Ebben az abszurd világában „törött labda a földgolyó”, antihős a „végsőkig elgyötört vagy csapdába esett ember”. E lénynek „végleg szétesik háza” és „nincs esély, hogy valaki / fölemelje és felmutassa / és megmentse a többit”. A versek, mint a vizuális munkák, a fragmentalitást megjelenítve is mindig a Teljességet ostromló, az Egészre apelláló, az Egységre, természeti és természetfölötti egységére áhító alkotások. A lírai alany rácsodálkozik minden rothadás túlélésére, elámul az élőlények elmúlásában is mindig ott rejlő újjászületésen: a pusztuló növény új hajtásai „oly zöldek és őszinték máris mintha az örökké tartó élet / nedveit hordoznák”. S áthatja ezt az értékperlést végső intelemként a „tartsd magad” felhívása, kíséri mindig az otthonélmény vágya, a szűkebb és tágabb haza allúziójaként. A gazdag képi világ tükrözi azt is, hogy e munkákat magasrendű, fanyar humorban érlelte alkotójuk. Az értékek fenyegetettségére intő könyv ez. Ám a szavak és képek olykor nyomasztóan sötét világa kiáltja a reményt is: az aranykor, bárhol, bármikor megvalósítható – az egyes emberben –, és ugyanúgy felbukkanhatnak újra a teljesség jelei! Arany Lajos irodalmár