Leírás
A költözés napján tudtuk meg Pistáéknál, hogy a Rudolf téri ház ég. […] Aztán egyre lehangolóbb, egyre megdöbbentőbb, egyre fájdalmasabb névsor. […] Poldikát Etával együtt legyilkolták, Gáboréknak semmi nyomuk, Anciékról sincsen hír. Péterke… és Ernő. Végeláthatatlan a sor. Mindez még hozzátartozik fekete esztendőnk történetéhez. De valójában számomra akkor fejeződött be ez az év, amikor a Zuglóba költözködés kimerítő napja utáni reggelen, ágyban fekve, kósza tekintetem megakadt a mennyezet egyik gránátsebezte pontján. A lepattant vakolatok helyén sárgás foltok szakították meg a hófehér festést: a fölöttem levő arasznyi folt körvonalai furcsán, megdöbbentően s bizalmasan – Pallas Athene ismert szobrát idézték. Ettől a naptól kezdve hónapokon keresztül minden reggel Pallas Athene fogta el elsőül pillantásomat […] a kultúra vigasztaló, ígéretes, bíztató üdvözlete a Ma szomorú, züllött, reménytelen világa felé. […] Ám nem keresünk most már semmire magyarázatot; megpróbálunk […] beletörődni mindabba, ami történt; s alázatos szívvel bízni és hinni abban, hogy továbbra is megmaradhatunk a tán meg nem érdemelt helyen, a Jóisten tenyerén."
| Oldalak | 255 |
| Borító | fűzött |
| Nyelv | Magyar |
