Leírás
A fordulat éve, 1948 után a szovjet blokk kommunista pártjai központi kérdésként kezelték a régi uralkodó osztályok művelődési monopóliumának megtörését. Ennek egyik eszköze az oktatás ún. demokratizálása volt. A munkás- és parasztcsaládból származók aránya a felsőoktatásban a népi kollégiumoknak, valamint a szakérettséginek köszönhetően jelentősen emelkedett, ám komoly változást az új felvételi rendszer, a származási kategorizálás bevezetése jelentett. Ezzel az adminisztratív intézkedéssel biztosították 1949 és 1962 között a munkás- és parasztszármazásúak kimagasló arányát, illetve így zárták el a továbbtanulás lehetőségét az egykori "kizsákmányolónak- minősítettek gyermekei elől. A súlyos személyes sérelmeket, sokszor lelki sérülést is okozó korlátozásokat a proletárdiktatúra eszméje, valamint a történelmi igazságtétel elve legitimálta. Az 1956 utáni fejlődés, a konszolidáció sikere azonban anakronisztikussá tette a származási kategóriák rendszerét. Így az MSZMP VIII. kongresszusa hosszas vitákat követően kimondta annak eltörlését a felsőoktatási intézményekben. Az intézkedés a kádári kétfrontos küzdelem jelszava alatt végigvitt belső enyhülési folyamat egyik emblematikus döntése volt. Mennyiben érte el célját a származási kategorizálás gyakorlata? Valóban megteremtette-e az oktatáshoz való hozzáférés egyenlő esélyeit? Milyen folyamatok tették a pártvezetés számára feleslegessé az adminisztratív beavatkozást a felvételik során? Milyen viták folytak az 1962-es és 1963-as párthatározatok hátterében? Valóban megteremtette-e a versenyelvet és a szabad bekerülés lehetőségét az új felvételi rendszer? Hogyan illeszkedett a felsőoktatási felvételik reformja a kádári "liberalizáció- egészébe? A monográfia ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, miközben betekintést nyújt a kora Kádár-kori döntéshozatali mechanizmus működésébe is.
| Kiadó | Napvilág Kiadó |
| Oldalak | 180 |
| Sorozat | Politikatörténeti Füzetek |
| Borító | kötött |
| Nyelv | Magyar |
