Leírás
A főcímben szereplő „mezítlábas ügyvéd” és „legitimista professzor” – vagyis Márkus Dezső (1862-1912) és Molnár Kálmán (1881-1961) – a polgári kori magyar jogtudomány jeles képviselői közé tartoztak. Kettejük pályafutása egyúttal a tanulmánykötet kronológiai kereteit is lefedi. A kötet írásai a vizsgált időszak közjogtörténetének, egyetemtörténetének, valamint alkotmányjogtudomány-történetének egyes kevéssé feltárt területeit mutatják be. A „Jogegyenlősítés és jogfosztás” című fejezet esettanulmányai a magyarországi zsidóság közjogi státuszával összefüggő változásokra reflektálnak, különös tekintettel az izraelita felekezet emancipációjára, valamint az 1938-at követő intézményesített jogkorlátozás következményeire. A „Közjog és komparatisztika” című fejezet írásai a közjogtudományon belül is jelentkező jogösszehasonlító törekvések mellett azt mutatják be, hogy miként fogadta a hazai közjogtudomány az 1918-as összeomlást követő német és osztrák alkotmányfejlődés első időszakát. A „Professzorok és tanítványok” című fejezet tanulmányai a fővárosi joghallgatók egyetemi tanulmányaikra és külföldi tanulmányútjukra vonatkozó feljegyzéseit, leveleit, visszaemlékezéseit dolgozzák fel, valamint a korszak kiemelkedő közjogász professzorai életútjának kevéssé ismert szakaszait mutatják be. A „Viták és dilemmák” című záró fejezet írásai a polgári kor néhány közjogi vitájára – miként a köztársaság 1918. november 16-i kikiáltására, avagy a kormányzói jogkör reformjával összefüggő 1937-es diskurzusokra – reflektálnak. Molnár Kálmán életútja kapcsán pedig az a szakmai és morális dilemma merül fel, hogy miként kell viszonyulnia az alkotmányjog oktatójának azokhoz a tételes jogban bekövetkezett változásokhoz, amelyekkel szakmai és lelkiismereti okok miatt nem tud azonosulni. A kötet szerzője a TK Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, valamint az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar habilitált egyetemi docense.
| Kiadó | Novissima Kiadó Bt. |
| Oldalak | 180 |
| Borító | puhatáblás |
| Nyelv | Magyar |
